tartalom:
- Mit tudnak a tudósok Bálint-szindrómáról?
- Miért tapasztalom ezt a szindrómát?
- Hogyan diagnosztizálhatjuk ezt a szindrómát?
- Melyek a szindróma kezelései?
Bálint-szindróma három olyan tünetcsoport, amely az agy parietális és occipitalis lebenyein lévő stroke következtében jön össze. Bálint-szindróma tünetei:
- Képtelen látni a szobát
- Az a képesség, hogy a tárgyat nézve nem lehet tárgyakat venni, a szem és a kéz mozgásának koordinációjának hiánya miatt
- Az a tendencia, hogy csak egy objektumot lát a látás szempontjából
Mivel a Bálint-szindróma nem gyakori, és a standard klinikai eszközökkel nehezen áttekinthető, az e feltételre vonatkozó kutatás csak esettanulmány, és még ez sem lehet referencia az elfogult kiválasztás, az operatív meghatározásokkal nem összhangban lévő végrehajtás, a megfelelő alaptanulmányok hiánya, a hiányosságok miatt. fordítási anyag, és a hiányosságok megkülönböztetése a helyreállítási folyamat akut és krónikus fázisaiban.
Mit tudnak a tudósok Bálint-szindrómáról?
A Bálint-szindróma tünetei a 29 éves migrénes betegeknél fordulnak elő. A migrénes fejfájás előtt a páciensek egyidejűleg képtelenek látni a látómező összes objektumát; a kéz- és szemmozgások koordinálásának képtelensége; és a képtelenség látni egy tárgyat rendeléskor. Ezek a tünetek nem jelennek meg a migrén előtt, és nem jelennek meg ismét, amikor a migrén átment.
A corticobasalis ganglionos degenerációval (CBGD) rendelkező betegek vizsgálata Bálint-szindróma kialakulását is kimutatta. A CGBD eredményeként a betegek képtelenek a szemüket a perifériás területeken lévő vizuális tárgyak felé mozgatni. A beteg nem érheti el és nem érheti el a perifériás síkban lévő tárgyakat.
Egy veleszületett süketségben szenvedő beteg Bálint-szindróma részleges tüneteit mutatja. Ez a páciens láthatatlanná válik, hogy látóterében párhuzamos eseményeket látjon. A szemével sem tud összpontosítani és követni az objektumokat. Emellett nem is tud egy objektumra mutatni, amikor megkérdezi. Bálint-szindrómát ritkán jelentenek gyermekeknél, de számos újabb tanulmány bizonyítja, hogy ez a betegség előfordulhat. Bálint-szindrómás 10 éves fiúkról számoltak be. Hasonló eredményeket tapasztaltunk a 7 éves fiúknál. Gyermekeknél a szindróma eredményei általában nehézkesek az iskolai munka során, különösen az olvasás során. A kutatók ösztönzik ezt a szindrómát, hogy megfelelő rehabilitáció álljon rendelkezésre, és a betegek azonnal alkalmazkodjanak a környezethez.
Miért tapasztalom ezt a szindrómát?
A Bálint-szindrómában tapasztalt vizuális nehézségeket általában az agyi mindkét oldalán a temporális-occipitalis lebeny felső részének károsodása okozza. A temporális lebeny az agy oldalán helyezkedik el, a fül közelében, és az orrnyálkahártya az agy hátulján van. Ezért az orrnyálkahártya az agy oldalára és hátuljára utal. Bálint-szindrómában az agy mindkét oldalán a parietális lebeny felső része is érintett. A parietális lebeny az agy közepe.
Hogyan diagnosztizálhatjuk ezt a szindrómát?
A szindróma ismeretének hiánya olyan diagnosztikai hibákat okozhat, mint a vakság, a pszichózis vagy a demencia. Bálint-szindróma tüneteit leginkább a terapeuta észleli, amikor az agyi sérülések után rehabilitációt nyújtanak.
A Bálint-szindróma megértésében a szakemberek szűkössége miatt azonban a tüneteket gyakran helytelenül magyarázzák anélkül, hogy lehetőségnek tekintik őket, és nem követik el orvosi megerősítést. A kétoldalú parietális károsodás után spontán megjelenő, térbeli ábrázolás bármely súlyos zavara Bálint szindróma erős jelenlétét mutatja, és azt meg kell vizsgálni. Az egyik tanulmány szerint a kétoldali nyakszőnyeg károsodása a parietális szakaszban Bálint-szindrómában szerepel.
Melyek a szindróma kezelései?
A látásérzékelési rendellenességek, például Bálint-szindróma specifikus rehabilitációja szempontjából a rendelkezésre álló irodalom nagyon ritka. Egy tanulmány szerint a rehabilitációs képzésnek a vizuális szkennelés javítására, a vizuális irányítási mozgások fejlesztésére és a vizuális elemek integrációjának növelésére kell összpontosítania. Nagyon kevés kezelési stratégiát javasoltak, és némelyiküket kifogásolták, hogy kevéssé fejlettek és értékelni kell őket.
A három észlelhető fogyatékosság-rehabilitáció megközelítése, amint Bálint-szindrómában is látható, a következők:
- Az adaptív (funkcionális) megközelítés funkcionális feladatokat foglal magában, erősségeit és képességeit felhasználva, segítve őket a problémák leküzdésében vagy a környezet megváltoztatásában fogyatékosságuk csökkentése érdekében. Ez a legnépszerűbb megközelítés.
- Egy javítási megközelítés, amely a központi idegrendszeri helyreállítást a perceptuális készségek gyakorlásával jár, amely a mindennapi életben általánosan alkalmazható. Ezt érhetjük el az asztalon végzett érzékelőmotoros gyakorlatokkal.
- Egy több kontextusú megközelítés, amely azon a tényen alapul, hogy a tanulás nem kerül automatikusan át az egyik helyzetből a másikba. Ez olyan képzési stratégiákat foglal magában, amelyek több környezetben, különböző feladatokkal és a mozgás követelményeivel foglalkoznak, és magukba foglalják az önismeret feladatát.
