tartalom:
- Az echolalia egy mentális betegség, de normális gyermekeknél előfordulhat
- Echolalia okai és tünetei
- Az echolalia általános típusai
- Funkcionális echolalia (interaktív)
- Nem interaktív echolalia
- Hogyan kezeljük az echolalia-t a gyerekekben
Valaha hallottam egy hangot? Talán gyakran hallja ezt a hangot, amikor valaki beszél egy mikrofonon. Ez az állapot azonban autizmussal vagy bizonyos egészségügyi problémákkal küzdő gyermekeknél fordulhat elő. Ezt a visszhangot halló hangot echolalianak is nevezik. Ahhoz, hogy az echolalia-ról világosabb legyen, lásd a következő áttekintést.
Az echolalia egy mentális betegség, de normális gyermekeknél előfordulhat
Az Echolalia valójában része a gyermek fejlődésének, amikor a gyermek megtanul beszélni. Ezek ugyanazokat a szavakat ismételten utánozzák. Amikor azonban a gyermek három-négy évesen lépett be, az echolalia eltűnik, mert a beszédképességük javulni fog.
Ha az echolalia nem vész el a gyermekben, ez az agykárosodás tünetét jelzi, ami miatt ő ugyanezt a hangot ismételten hallja (visszhang).
Az ilyen állapotú emberek általában nehezen kommunikálnak normálisan, mert meg kell próbálniuk megérteni más emberek szavait. Lehet, hogy inkább a kérdés megválaszolása helyett inkább megismételik valaki kérdését.
Az echolália, amely nem tűnik el, általában autista gyerekek tulajdonában áll, akiknek a beszédfejlődése késik. Bizonyos esetekben a Tourette-szindrómában szenvedő embereknek ez a feltétele is lehet. A Tourette-szindróma olyan állapot, hogy valaki, aki kontroll nélkül beszél, akár kiabál.
Az afázia, demencia, traumatikus agykárosodás, skizofrénia echolalia is lehet.
Echolalia okai és tünetei
Az echolália okai lehetnek az agyban bekövetkezett károsodások vagy zavarok, például balesetek vagy az agyi betegségek. Ez a betegség akkor is előfordulhat, ha a beteg szorongó és depressziós.
Az echolalia fő tünete a beteg által hallott szavak vagy hangok ismétlése. Az ismétlés akkor fordulhat elő, ha valaki más beszél vagy a beszélgetés befejeződött. Ugyanakkor egy órával vagy egy nappal a meghallgatása után is megjelenhet.
A gyermekeknél előforduló echolalia tünetei a következők:
- Csalódottnak tűnik, amikor beszél
- A beszélgetésekre adott válaszok nehézségei
- Könnyű dühös megkérdezni vagy beszélgetést indítani
- A kérdések megválaszolása helyett inkább a kérdések ismétlése
Az echolalia általános típusai
Kétféle echolalia van, amit valaki gyakran tapasztal. Mindazonáltal mindkettőt nagyon nehéz felismerni, amíg Ön vagy az orvos nem ismeri a beteget, és tudja, hogyan viselkedik a beteg a kommunikáció során. Az echolalia típusai a következők:
Funkcionális echolalia (interaktív)
Az interaktív echolaliaval rendelkező emberek továbbra is követhetik a beszélgetéseket más emberekkel, még akkor is, ha a beszélt szavak gyakran tökéletlenek. Még gyakori, hogy kérdéseket tesz fel magának, még akkor is, ha valamit akart kérni. Valamennyi beszélt szó valószínűleg azok a szavak, amelyeket gyakran hall.
Nem interaktív echolalia
Az emberek, akik nem interaktív echolaliaval rendelkeznek, gyakran felfednek valamit, ami teljesen független a jelenlegi helyzetről. Gyakran ismételték a kérdéseket, mielőtt válaszolnának. Hajlamosak a szavakat kiváltani, amikor valamit csinálnak.
Hogyan kezeljük az echolalia-t a gyerekekben
Ha gyermekének echolaliaja van, akkor nem szabad elrettenteni. Néhány módszer, amely segíthet a gyerekeknek az echolalia leküzdésében:
- Beszédterápia. Az echolalia-betegek beszédterápiában részesülnek, hogy megtanulják, mit mondanak. Ezt a beszédmozgást „pont-szünetnek” nevezzük, vagyis a terapeuta kérdez, a gyermeknek rövid időre lesz szüksége a kérdés megválaszolására, majd helyesen kell megadnia a választ.
- Kábítószer-kezelés. Az echolalia tünetei rosszabbodnak, ha a gyermek stressz vagy aggodalomra ad okot. Ezért az orvosok általában egy antidepresszáns gyógyszert vagy szorongást írnak elő, hogy a gyermek nyugodtabb legyen.
- Otthoni gondozás, A betegek körüli emberek segíthetnek a beteg kommunikációs képességének javításában. A szülőknek először részt kell venniük a képzésben, hogy jobban megértsék, hogyan lehet a legjobban kommunikálni a betegekkel.
