tartalom:
- Orvosi videó: Narcissistic Abuse: An Unspoken Reality (Short Documentary)
- Babák (újszülött - 1 év)
- Kisgyermekek és óvodások (1-4 év)
- Kis iskolás korú gyerekek (5-8 év)
- Érettebb iskolás korú gyermekek (8–11 évesek)
- Tizenévesek (12-18 évesek)
Orvosi videó: Narcissistic Abuse: An Unspoken Reality (Short Documentary)
Babák (újszülött - 1 év)
A születés napjától a csecsemők (beleértve a koraszülötteket is) már érezhetik és kifejezhetik a fájdalmat. A koraszülötteknek úgy gondolják, hogy nagyobb fájdalomérzékenységgel rendelkeznek, mert kevésbé képesek a fájdalom kezelésére.
Az újszülöttek olyan eseményekre válaszolhatnak, amelyek fájdalmat okoznak, mint a születés első percében vagy órájában.
A csecsemők fájdalmának értékelése a megfigyelés függvénye. Az újszülöttek megérthetik a fájdalmat. Kezdetben megmutathatják a viselkedést, jelezve, hogy korábban megértették a fájdalmas tapasztalatokat. 4-6 hónapig a folyamatos fájdalmat tapasztaló csecsemők másképpen reagálnak a fájdalomra.
A fájdalomban szenvedő csecsemők arc-kifejezésekkel, kéz- és lábmozdulatokkal és sírással mutatják be. Megpróbálhatják megvédeni a beteg testét, vagy éppen húzni. A táplálkozás, a kiválasztás és az alvás változásai a fájdalom mutatói is lehetnek. Az arc-kifejezések a fájdalom legjobb mutatójaként használhatók minden korcsoportban. A fájdalom gyakori kifejezése a grimasz, a csukott szemmel és a nyitott szájjal.
A csecsemők olyan okok miatt sírnak, mint az éhség, a harag vagy a félelem, de a fájdalom okozta sírás más. Sír, feszült, éles, rövid és feszes fájdalom miatt. A sírás hiánya azonban nem jelenti azt, hogy a gyermek fájdalommentes. A fájdalomban lévő csecsemők egyáltalán nem sírhatnak, különösen, ha a baba korai vagy még mindig nagyon kicsi, talán azért, mert nincs energiájuk, hogy sírjon.
A fizikai indikátorok, beleértve a pulzusszámot, a légzési gyakoriságot, a vérnyomást, a bőrszínt, a hányást, az izzadást vagy a tágult tanulókat, szintén meghatározhatják, hogy vajon fájdalom van-e.
Mivel ezeknek a mutatóknak a változásait más okok okozhatják, mint például a stressz, a félelem vagy a szorongás, a fizikai változásokat nehezebb értelmezni, mint a viselkedésváltozásokat. A viselkedési mutatók mellett azonban ezek a jelek felhasználhatók a gyermek általános fájdalmának értékelésére.
Kisgyermekek és óvodások (1-4 év)
A kisgyermekek kifejezhetik fájdalmuk intenzitását. Még azok is, akik nem tudtak beszélni vagy korlátozni tudtak beszélgetést, jelezhetik a fájdalom szintjét, típusát és helyét. Ha lehetséges, a gyermekeket fel kell kérni és ösztönözni kell arra, hogy kifejezzék a fájdalmat a megértett szavakkal. Szükség lehet türelemmel és készséggel a gyerekeknek a fájdalomcsillapítás értelmezésére. Ebben a korban a gyerekek egyre inkább önismeretre tesznek szert, és emlékezhetnek a fájdalmas eseményekről. Ez növelheti a gyermekek félelmét és szorongását. Például, ha egy kis sebből látjuk a vért, a gyermek aggódhat, és az érzelmi állapot befolyásolhatja a fájdalomra adott reakciót.
Ugyanakkor az önmagunk tudatosságának növelése lehetőséget ad a gyerekeknek arra, hogy kezeljék a fájdalmat, amit még nem lehet még egy kisbabában. A szülőknek képesnek kell lenniük arra, hogy felismerjék a gyermekek fájdalmát és elmagyarázzák, mi történt. A betegeknél a fájdalom megértése javíthatja a gyermek kontrollját. Ez segíthet a fájdalom hatékony kezelésében. Magyarázd el a gyermeknek, hogy mi történik és mi okozza azt, továbbá megakadályozhatja a gyerekeket abban, hogy negatív hiedelmeket találjanak a fájdalomról és annak okairól.
A kisgyermekek és az óvodások megvédhetik vagy vonzhatják a testet a fájdalom jelzésére. Például a kisgyermekek gyakran füleket húznak, ha fülfertőzést tapasztalnak. A szülőknek figyelniük kell a szokatlan viselkedésváltozásokra, mint például az olyan tevékenységekre gyakorolt negatív reakciók, amelyeket általában szeretnek, vagy elutasítják a játékokat vagy a kedvenc ételeket.
Kis iskolás korú gyerekek (5-8 év)
Az ebben a korban élő gyermekek elkezdtek tudatosítani az ok-okozati összefüggéseket. Megértik, hogy az érezhető fájdalom sérülés vagy betegség következménye. Azt is megértik, hogy van egy határidő a fájdalomra, hogy a fájdalom nem folytatódik, és hogy a sérülés vagy a fájdalom nem veszélyezteti az életet. Azt is megértik, hogy a kórházi ellátás és a fájdalmas eljárások elvégzése segíthet nekik jobban.
Bár a fizikai és viselkedési változások indikátorai felhasználhatók a fájdalom felmérésére, az ilyen korú gyermekek is használhatják a fájdalomértékelő eszközöket, amelyeket az orvosok a fájdalom értékeléséhez és minősítéséhez használnak. A fájdalom intenzitásának felmérésére többféle fájdalommérleg létezik, amelyeket a gyerekek használhatnak. Egyes orvosok 0-10-es skálát használhatnak, ahol 0 nem jelez fájdalmat, és 10 nagyon beteg; némelyikük „arcskálákat” használ a semlegestől a súlyos fájdalomig. E korosztály gyermekei jelezhetik, hogy a fájdalom milyen mértékben van ezen a skálán.
Érettebb iskolás korú gyermekek (8–11 évesek)
Az ilyen korosztályú gyermekek tökéletesen megértik a fájdalmat, és információt adhatnak a fájdalomról. A jobb megértés lehetőséget ad a szorongás és a félelem csökkentésére is fájdalmas események esetén. Sok gyermek érdekli a tudományt ebben a korban, és megérti néhány alapvető fájdalom mechanizmusát, hogy jobban kezeljék a fájdalmat.
Az iskolai korú gyermekek jól fejezhetik ki a fájdalmat. Különösen és következetesebben írhatják le a fájdalmat, mint a kisebb gyerekek.
Segíthetnek a fájdalom értékelésében is hatékony mérőeszközök használatával.
Ebben a korban a fiúk kevésbé kifejezik a fájdalmat, mint a lányok, és ezt figyelembe kell venni az értékelés során. A fiúkat arra kell ösztönözni, hogy jól fejezzék ki magukat.
Ugyanakkor a szülőknek figyelemmel kell kísérniük a gyermekek viselkedésének változásait, mint például az étkezési szokások változásait és a fájdalom jeleit mutató aktivitási szinteket.
Tizenévesek (12-18 évesek)
A serdülőkorban a tinédzsereknek több tapasztalata van a fájdalommal és ésszerű megértése a fájdalom mechanizmusáról. Azt is tudják, hogy az érzelmi állapotok hogyan befolyásolják az általuk tapasztalt fájdalmat, és hogyan lehet enyhíteni a fájdalmat.
A tinédzserek fájdalomcsillapító eszközöket használhatnak. Ezek az eszközök teljes körű leírást adhatnak a fájdalom típusáról, intenzitásáról és helyéről, valamint a fájdalom okozta fogyatékossági szintről. A tinédzserek negatív reakciókat is tanultak a fájdalomra. Bár jobban fejezhetik ki a fájdalmat, mint a gyerekek, néha úgy döntenek, hogy nem fejezik ki.
A serdülők viselkedését befolyásolhatják a barátok és a szülők. Gyakran szükség van személyes konzultációra, hogy pontosabb képet kapjunk a beteg fájdalmáról.
A Hello Health Group nem nyújt orvosi tanácsot, diagnózist vagy kezelést.
